A Feng-shui az elrendezés kínai művészete, eredete 3 ezer évre vezethető vissza. A szó jelentése: szél és víz.

A Feng-shui megpróbálja megtalálni a legkedvezőbb küllemet és elhelyezést az emberi létesítményeknek, lakóháznak, sírhelynek, vagy akár egy egész városnak.

A Feng-shui a geomancia kínai megfelelőjének tekinthető, és egy olyan holisztikus szemléleten alapul, amely az embert a természet szerves részének tekinti. A Feng-shui összekapcsolja a geofizikai jellemzőket (terepadottságok, klíma, mágneses mezők) és az asztrális jelenségeket, (napfordulók, holdciklusok, csillagmozgások) az ember pszichoszomatikus történéseivel.

Az ősi mesterek a táj és terepadottságok megfigyelésével keresték meg a chi áramlásokat és az épületek számára a legkedvezőbb helyet. Az ősi kínaiak növénytermesztésből éltek, ezért nagyon függtek a természettől, ki voltak téve a viszontagságainak. Ennek tudatában gondosan tanulmányozták környezetüket és megfigyelték, hogy bizonyos helyek szebbek, kedvezőbbek, szentebbek, mint más helyek, és úgy gondolták, hogy a környezet ezen tulajdonságai az embert is befolyásolják. Hittek abban, hogyha valaki megváltoztatja, harmonikussá, kiegyensúlyozottá, szebbé teszi környezetét, az élete is jobbá válik.

Egyes források szerint már a 2. ée.-ben alkalmaztak az épületek helyének meghatározására olyan szabályokat, amik Feng-shui szabályoknak tekinthetők. Például a lakóhelyek és épületek elhelyezésének iránya nagyon fontos, ami megmutatkozik abban, hogy igyekeztek észak-déli tájolással elhelyezni az épületeiket. Ez a törekvés a korai épületek esetében egyértelműen megmutatkozik. Észak felé a területnek hegyvidéknek kell lennie, ami felfogja a hideg északi szeleket. Az épület hátsó része északra nézett, és teljesen zárt volt. Az épület elejének délre kellett néznie, ahonnan akadálytalan kilátás nyílt valamilyen patakra, vagy a tengerre.

A Feng-shui szabályrendszeréhez már a korai időktől fogva különböző szimbólumok kapcsolódnak. A vizsgált területtől északra helyezkedik el a "Fekete Teknős", vagyis a "Teknős hegy", délre a "Vörös Madár", keletre az "Azúr Sárkány", nyugatra a "Fehér Tigris".

Az idők folyamán a Feng-shuinak különböző vizsgálati módszerei és elrendezési szabályai alakultak ki, amelyek segítségével fellelhetők a kedvező helyek, valamint a meglévő adottságok is javíthatók. A Feng-shui segítségével mindenki jobbá teheti életét, megteremtheti otthonában és munkahelyén a chi egyensúlyát, a boldogságot és a harmóniát.

A boldogság és a harmónia megteremtésén kívül a Feng-shui lehetőséget ad arra, hogy a világ összefüggéseit megértsük. A világ megismerésének egyik módja a racionális megközelítés. A racionális módszerre példa a természeti folyamatok fizikai modellezése. A fizikai modellek a természeti folyamatokat a matematika nyelvén írják le. A fizikai modellek problémája az, hogy az elmélet sok esetben nem vonatkoztatható a gyakorlatra (kifejlődött turbulencia, felszíni lefolyás). Feynman mondja (Mai Fizika) ezzel kapcsolatban azt, hogy a matematikai modellek tökéletesen leírják a természeti jelenségeket, csak éppen sok esetben a modellek eredményeként előállt egyenletek nem oldhatók meg. A világ megismerésének másik módja az intuitív módszer. Az intuitív módszer - mint a Feng-shui - tapasztalaton alapuló szabályrendszer. A Feng-shui szabályrendszere működik, de nem fogható össze egy átfogó elméleti modellé, vagyis nem tudjuk megmondani, hogy az egyes szabályok működésének mi az oka.

A Feng-shui szabályrendszerének megértését a nyugati kultúra emberei számára az is nehezíti, hogy a keleti emberek másmilyen módon látták a világot, és másmilyen szimbólumok segítségével fogalmazták meg gondolataikat, olyanokkal amelyek számunkra ismeretlenek, vagy eltérő jelentéssel bírnak.

Történeti áttekintés

Mielőtt megismerkednénk azokkal a Feng-shui módszerekkel, amelyeket alkalmazni fogunk, szeretném bemutatni, hogy Kína történelmében a Feng-shui alkalmazása hogyan követhető nyomon. A Feng-shui eredete az idők homályába vész, egyes források a keletkezését 3, más források 5 ezer évvel ezelőttre teszik. Az első ismert Feng-shui tankönyv a 9. században íródott.

Az ősi Kína építészetéről nem sokat tudunk, mivel csak a 6. századból maradtak fenn az első építészeti emlékek. Írásos források és a sírokban talált agyagszobrocskák alapján tudjuk, hogy a kínai ősi építészet faépítészet volt. A jellemzője volt a toronyszerű építkezés. A "tai" toronytípus feltételezések szerint az i.e. 2. ée-ben alakult ki. Ez tömör alapzatra vagy falra épült őrtorony volt. A "lou" önálló fatorony, ez tekinthető a pagoda ősének.

Az i.e. 3. században a buddhizmus Ashoka uralkodása alatt államvallássá vált Indiában. A buddhizmus jellemző épülete a sztúpa. Eredetileg Buddha hamvai fölé nyolc sztúpát emeltek, majd ezek mintájára épült a többi. A sztúpa a kozmosz jelképe és pontos matematikai szabályok szerint épül. I.sz. 190. körül a buddhizmus átkerült Kínába, majd a 6. század végére egész Kínát meghódította. Kína Indiából csak a buddhizmus eszméjét vette át, vagyis a tartalmi elemeket, de a formai elemeket és a szentélyt a saját építészeti hagyományainak megfelelően alakította ki. A templomok, a lakóházak, paloták és kolostorok építése továbbra is az ősi, Feng-shuin alapuló szabályok szerint történt, mint ahogyan ez látható az i.sz. 530 körül elkészült Yung-Ning-Ssu szentély esetében.

583.-ban újjáépítették Csang-ant a fővárost. Az újjáépített város a hagyományos elrendezésű kínai udvarház hatalmasra nagyított mása, közepén állt a császári palota, a "Tiltott Város", ami szintén az ősi lakóház felépítése alapján épült. Csang-an főváros a későbbiekben teljesen elpusztult 906.-ban.

552.-ben a buddhizmus kínai és koreai közvetítéssel átkerült Japánba. A japán kolostorok a kínai kolostorok (pl.: Yung-Ning-Ssu) mintájára épültek, vagyis a Feng-shui ősi elrendezési elvei szerint.

Japánban Csang-an mintájára megépül Heijo és később Heian-kyo a két főváros. Tájolásuk és szerkezetük hasonló Csang-anhoz.

1400. és 1420. Között felépítik Pekinget, az új fővárost. Itt látható az egyetlen épen maradt kínai császári palota. A palotát a császári város fogja körül, amely a hivatalnokok szállásául szolgált A palotában a trónterem és maga a trón is délre néz.

Forrás: Molnár Réka                                                                                               Frissítve: 2010.11.30.